A neveléselmélet, a párkapcsolati konzultáció, a munkahelyi légkör alakítása egyre jobban az érzelmi intelligencia szükségességére mutat. A zsigeri nevelés viszont még mindig inkább viselkedési és erkölcsi alapon akar rávenni bennünket a gyerekekkel való foglalkozásra. Ebből kell kiszabadulnunk ahhoz, hogy tudatosítsuk magunkban, érettek és egészségesek csak akkor lesznek gyermekeink, ha megértjük, hogy érzelmileg szükséges fejlődniük. Ehhez a két legszükségesebb feltétel, hogy bizalmat építő kötődést alakítsunk ki bennük, valamint hozzunk meg minden áldozatot azért, hogy a nap nagy részét velük tölthessük már kezdetektől fogva, mert csak ekkor tudnak utánozva tanulni is tőlünk.
HARMONIKUS KÖTŐDÉS ÉPÍT BIZALMAT
A harmonikus korai kötődés alapozza meg a szülőkben, majd később az emberekben, valamint az élő és élettelen világban használt bizalmunkat: az ősbizalmat. Erre Erik Erikson hívta fel figyelmünket.
Ettől függ az önbizalmunk, a kezdeményező készségünk, a reményünk, a világlátásunk, az eseményekhez való hozzáállásunk, a cselekvőképességünk. Egyáltalán minden.
A harmonikus kötődésre nevelést civilizációs világunkban a szülők csak edukációval és folyamatos fizikai és online segítséggel tudják megadni szeretett csecsemőjüknek. Viszont erre nem csupán a családnak és a rokonságnak, hanem az egész emberiségnek szüksége van.
John Bowlby írta le a csecsemő és a szülő közötti kapcsolat meghatározó jellegét, a korai kötődés elméletét. A kötődés típusait Mary Ainsworth és munkatársai nyomán kísérletekkel vizsgálták. Így tettek különbséget, hogy egy baba biztonságosan, bizonytalan-elkerülő módon, bizonytalan-ambivalens módon vagy dezorganizáltan (szervezetlenül) kötődik szülőjéhez. Ahhoz, hogy a baba biztonságosan kötődjön anyjához és apjához, megfelelő, a csecsemőre ráhangolódó személyiségű szülőre van szüksége. Elméleti és tréningszerű tanulás során ezt a ráhangolódási képességet a szülők többnyire elsajátíthatják. Erre azért van szüksége a szülőnek, mert így alakíthat ki biztonságos kötődést közte és gyermeke között, amivel lehetővé teszi gyermeke számára a későbbi önállóságot, a felfedezési képességet.
ERŐS UTÁNZÓKÉPESSÉG NEVEL AZ ÉLETRE
Ez az egyre erősebbé váló bizalom alakítja ki szülő és gyermek között azt a pszichés és mentális teret, ahol a gyermek természetes módon figyeli a felnőtt viselkedését, cselekvését, gesztikulációját, mimikáját, beszédét, lelki reakcióit azért, mert utánozni próbálja. Az utánzás folyamata segít a babának kapcsolatot teremteni a környezetével, azáltal válik valódi szociális lénnyé. A kicsi agyában levő idegsejtek, a tükörneuronok segítik, hogy mintegy átélje mindazt a mozdulást, amit a szülőn lát és érzékel.
Ennek során fejlődik ki benne az empátia képessége.
Markus Paulus (2023) hívja fel a figyelmünket arra, hogy a kicsi az utánzást annak során tanulja meg, hogy a gondozó szülő utánozza őt. Az utánzás kölcsönös interakciója során erősödik meg a babában az a képesség, hogy kb. másfél éves korára interakció nélkül is tudatosan képes utánozni a szülőt vagy akár más felnőtteket. Itt kapcsolódik össze a kicsi önállósága és a felfedezésre való képessége az utánzással. A szülők elemi kísértése, hogy figyelmüket gyermekükre koncentrálják. Ez talán abból is adódik, hogy szűkül az egymással töltött időkeret. Viszont kicsi gyermeküknek elemi szükséglete, hogy ő lehessen egyre inkább a megfigyelő és utánzó pozícióban, hiszen ezen az úton tanulhatja meg a felnőtté váláshoz és a társadalomba illeszkedéshez szükséges mentális és pszichés viselkedést. A gyermeknek ezek az élményei kapcsolatot teremtenek aközött, amit ő érez és csinál, valamint aközött, amit másoktól lát. A gyermek vizuális érzékelése – saját motoros tevékenységéhez kapcsolódva – nyomán létrejönnek benne képzettársítások és asszociációk, amelyek segítségével egyre tárgyilagosabban tájékozódik a környezeti világban. Ezen a módon olyan újdonságokat sajátít el, mint a beszéd, az eszközhasználat és az együttműködés.
Háló Gyula
Bowlby, John: A biztos bázis (Budapest: Animula, 2009).
Erikson, Erik H.: Gyermekkor és társadalom (Budapest: Osiris, 2002).
Hámori Eszter: A korai kapcsolat zavarai (Oriold és Társai Kft., 2020).
Hámori Eszter: Kötődéselmélet régen és most (Budapest: Akadémiai K., 2018).
Paulus, Markus: „Longitudinal evidence that infants develop their imitation abilities by being imitated”, sciencedirect.com, 2023, https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0960982223011648?dgcid=coauthor.
Harmonikus kötődés
épít bizalmat,
és utánzóképesség
nevel az életre.
Kiemelt kép: unsplash.com
