Mozduljunk ki! – A Bakonyban

Elolvasási idő: 6 perc
Elolvasási idő: 6 perc
Bánd és környéke: Essegvár és a Szentgáli Tiszafás A Dunántúli középhegység legnagyobb tagja a Bakony, kimeríthetetlen élmény minden évszakban hegyes-völgyes útjaival, váraival, természeti kincseivel. Most a déli részén tegyünk egy kis túrát.

– Bánd község a 8-as út mellett, Veszprémtől alig 10 km-re, Herend szomszédságában terül el. A nagy múltú, már a római korban is lakott település buzgón ápolja a múlt emlékeit, és sokat tesz a jelenért is. Az utóbbi évtizedekben jelentős fejlesztések történtek a falu életében.

Veszprémből buszjárattal is megközelíthető, a település közepén a Művelődési háznál leszállva érhetjük el az egyik fő vonzerejét, az Essegvárat.

Az Árpád-kori vár 1279–1309 között épült, rengeteg tulajdonosváltást megélt, majd a török idők után az 1500-as évektől elnéptelenedett. Köveit a betelepült lakók elhordták, alig maradt belőle egy bástyányi. Régészeti feltárások napjainkban is folynak a vár körül, ahol tanösvényen ismertetik a legújabb kutatások eredményeit.

Maga a várdomb lapos felszínű, két oldalát – dél és kelet felől – mély, száraz várárok védte, ezen keresztül is megközelíthető a plató. A másik két oldala – az északi és nyugati – pedig szakadékos, sziklás, természetes védelmet adva a területnek. Három kereszt áll ezen az északi oldalon, mintegy őrködve a falu felett. Egy negyedik kereszt pedig kissé oldalirányban van ezektől, ahol Árpád-kori temetőfeltárást láthatunk. Az elszórt vörös kövek a dús növényzetben a kálvária tartozékai, csak a kereszteket állították helyre.

Kilátás az Essegvár bástyájáról, előttünk a Miklós Pál-hegy panorámája.

Elhagyva a vár mészköves magaslatát, elindultunk a Rákóczi úton a Szentgáli Tiszafás felé. De még megálltunk kipróbálni egy aránylag új építésű játszóteret a hegyoldalban, ami a lovagkort juttatta eszünkbe az ötletes játékaival.

Ezután átkeltünk a Séd patak hídján, és követtük a faluból kivezető, piros kereszttel jelzett útvonalat.

Ez a terület Bándhoz közelebb van, de Szentgálhoz tartozik közigazgatásilag. A tiszafást kerítéssel védik a vadkárokat megelőzve, de három kapun is be lehet jutni a területre. Ez a bejárata a képen lépcsős, meredekebb, de lehet választani elnyújtottabb, hosszabb útvonalat Bánd vagy Szentgál felől is. Ám előbb-utóbb mindegyik út hegymenet lesz, főleg, ha a kilátóhoz is el akarunk jutni.

A tiszafáról:

Tölgyesek, bükkfák árnyékában jól megfér ez a nagyon lassan növő, kissé hűvösebb klímát kedvelő növény. A tiszafa szinte minden része mérgező, de a magját-termését körülvevő piros gyümölcshús nem, amit a madarak is szívesen fogyasztanak és terjesztenek. Még így, mérgező tulajdonságaival együtt is a legértékesebb fák közé sorolják, mivel szilárdsága, rugalmassága, időtállósága miatt sokféle bútor, szerszám, művészeti tárgy készül belőle. Örökzöld tűlevelei ellenére nem a fenyőfélékhez sorolják, hanem egy külön családba, a tiszafafélékhez, aminek több mint 200-féle termesztett változata ismert.

Az íjkészítés egyik fő alapanyaga volt a tiszafa (hazánkban a kőrisfa mellett), így nem csoda, ha Szentgál község címerében is ott látni az íjat, utalva a nagy múltú vadászatokra. A 70-es években kb. 120 000 fát számoltak meg ebben az erdőben, de ez napjainkra erősen megfogyatkozott, kb. 25 000 lehet a számuk.

Európában a legidősebb tiszafa Németországban van, a hintersteini tiszafa, aminek korát 2000 évre becsülik, hazánkban pedig a legöregebb példány 300 éves, a Somogy megyei Hencse községben található. Mivel a fa törzséből is sarjadnak új hajtások, ezek is fává nőhetnek, így elég nehéz a korukat beazonosítani.

Természetesen a tiszafával is kísérleteznek, a tűleveiből kivont mérgező alkaloidokat kissé átalakítva felhasználják a gyógyszeriparban, a daganat terápiában is. (pl. Taxol, paklitaxel nevű hatóanyagok)

Kilátás a Miklós Pál-hegyi kilátóból:

A piros háromszög jelzést követve elérjük a Miklós Pál-hegyen álló kilátót, ahonnan tiszta időben a Balatont is látni egy vékony sávban. A hegy 489 m, a kilátó 22 méter magas, megéri a sok lépcsőt megmászni, páratlan kilátást nyújt a Bakony erdeire, a környéki falvakra.

A kilátó névadója Dr. Majer Antal erdészprofesszor, az idén volt születésének 100. évfordulója. Szakmabeliek több emléktáblán is megemlékeznek kiváló munkásságáról az erdei kedvelt tartózkodási helyein. A tiszafás nagy kutatója, védelmezője volt, ahol egy kis épület a „Tóni bácsi kunyhója” nevet viseli a környéken. Egy megemlékezésben olvastam ezt a neki tulajdonított mondást: „Mindenkit tanítani és mindenkitől tanulni”.

Amikor kirándulunk, nem is gondolunk arra, hogy a sok szép hely, az erdő mind sok ember munkája nyomán lesz olyan, amilyen. Magyarországon az erdők nagy része telepített, akik ezt tudományosan megtervezték, kivitelezték, a jövőnek dolgoztak. Kevés az őshonos fás terület, ezért is kell nagy gondot fordítani a megőrzésükre.  Az Isten alkotta természet csodálatos, de sokat kell tenni azért, hogy az is maradjon.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp