Ez a túrajavaslatom a Gerecse hegyvidékének egyik legszebb, ám kissé fárasztóbb szakasza, a Tokodtól Mogyorósbányáig tartó mindössze 6 km-es Kéktúra útvonal.
Megközelítése: tömegközlekedéssel Budapest felől: a Nyugati pályaudvarról az esztergomi vasútvonalon Dorogig, onnan busszal Tokod felé. Ha ezt az utat választjuk, a dorogi vasútállomástól busszal Tokod–Várberek megállónál leszállva induljunk el a Nagy-Gete-hegy irányába, itt alaposan bejárhatjuk, tanulmányozhatjuk a római korból megmaradt erőd romjait.
A tokodi késő római erőd, a Cardellaca 1,6 hektáron terül el, az I. században épülhetett és kb. 400 évig funkcionált a Római Birodalom védműveként, de fő kereskedelmi, ipari centrum is lehetett. Az itt talált kemencék, használati tárgyak maradványaiból a régészek az üvegkészítésre, vasfeldolgozásra, fazekasmesterségre következtettek.
A telephelynek valószínűleg csak egy kapuja volt, de kilenc bástyája, ebből több félköríves, a falak vastagága pedig egy–másfél méter körüli. Sajnos ottjártunkkor jócskán benőtte az aljnövényzet a területet, de még így is kivehető volt a félkör alakú bástyákkal szabdalt terület.
Elhagyva a romokat Tokod központja felé vegyük az irányt! Az elszánt kéktúrázók itt begyűjthetik az aktuális pecsétet a Kéktúra-füzetükbe, a bélyegző a Tokodi Értékek és Gyűjtemények Háza előtti hirdetőtáblán van elhelyezve, az épület az alábbi fotón is látszik.
Tokodon áthalad a Bányászkör és az Erzsébet-akna kör útvonala is, akit érdekel a megszűnt bányászat emlékeinek kutatása, bejárása, itt aztán meríthet ötletet. Mi pedig az Alkotmány utcán felfelé araszolva tekintsünk vissza a falu házaira, templomtornyára. Megkapó látvány!
A település feletti Hegyes-kő oldalában vezet az út, de akár meg is mászhatjuk a 311 méter magas tetőt, ami kissé kopár, ám körülötte burjánzik a zöld. A hegy oldala, mint igazi sziklakert, tele szikes, meszes talajt kedvelő növényekkel, ilyen például a varjúháj.
A Hegyes-követ elhagyva a Kis-kő-hegyen át a tokodi pincék felé ereszkedjünk le a völgybe a kék jelzés mentén, majd kiérve a bajnai aszfaltos útra, átkelve az Únyi-patak hídján, találunk esőbeállós, árnyékot adó, étkezésre is alkalmas helyet, ahol megpihenhetünk.
A következő képen a tokodi pincevölgy látszik a távolban, itt a szőlőművelés hagyományát nemcsak évszázadokban mérhetjük, hiszen a rómaiak már kétezer évvel ezelőtt is kihasználták a hely adottságait. Erre utaló tárgyi leletek is bizonyítják ezt.
A tokodi pincéktől az Öregvölgy dűlőn, majd a Szőlőhegy dűlőn át még egy magaslatot megmászva elérjük a Mogyorósbánya feletti Kőszikla nevű kilátóhelyet, ahol 2016-ban keresztet helyeztek el. Mivel évtizedek óta sziklamászó-iskola is működik a mogyorósi Kőszikla függőleges falain, ez a kereszt talán figyelemfelhívás arra, hogy nem elég a saját erő, a technikai tudás: kell a hit, a bizalom Isten megtartó erejében.
A látvány magáért beszél, az esztergomi bazilika, a Duna csíkja, a Pilis vonulatai is látszanak innen a Kőszikla kilátópontról, a virágos kőrisfák mögül.
A kilátópontot elhagyva számtalan barlangot is felkereshetünk, de az irány Mogyorósbánya község, ahova egy löszös mélyúton, majd kissé meredek, árnyas erdei úton ereszkedünk le.
A településen több bányászemléket is találunk, az egyik érdekesség egy óriási bányászlámpa – állítólag a legnagyobb a világon. Kinézete egy kotyogós kávéfőzőre hasonlít, annak idején, a 80-as években mi is ilyen karbidlámpákkal jártuk a barlangokat.
Mogyorósbányán a Kakukk Vendéglő oldalában van a Kéktúra-bélyegző hely, ha gyűjtjük a pecséteket. A vendéglő most nem üzemel, de találni más éttermet is a községben, vagy hűsölhetünk a Kakukk Vendéglő melletti Hidegecske-forrás padjain.
Ha itt befejezettnek tekintjük a túránkat, távolsági buszra is szállhatunk, vagy folytassuk a következő település, Péliföldszentkereszt felé!
