Lelkiség és kirándulás ötvözve: LelkiTúrák! 

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
A nyár utolsó hónapjához érve valószínűleg sokunknak lehetősége volt már megpihenni, szabadságra menni. Isten teremtési rendjének része a szünet tartása, a vakáció is.
Erről – a pihenés teológiájáról – gondolkodva felmerült a szabadidő eltöltésének egy aktív és értelmes módja: a természetjárás. Annál is inkább fontos erről beszélni, mivel év közben talán kevésbé van mód kimozdulni abba a környezetbe, ahova az ember Éden óta tudatosan vagy tudattalanul is visszavágyik. Ez nem más, mint az erdő, a mező világa. A hegyek, dombok, völgyek, folyók, tavak világa. Isten adott az emberiségnek kreativitást, mi pedig építettünk falvakat, városokat – kisebb-nagyobb településeket. Miközben ezek lehetnek szépek, ízlésesek, élhetőek is,
nem tagadhatjuk, hogy egy belvárosi „betondzsungel” nem feltétlen a legmeghittebb találkozási pont önmagunkkal, Teremtőnkkel.
Idén augusztusban hat éve, hogy végigjártam a spanyolországi El Camino zarándokutat.
A tengerparton keletről nyugatra haladó, kb. 1 hónapig tartó útról részletes lelki feljegyzéseket is készítettem. A naplózásra volt időm, hiszen a Pireneusoktól Santiagóig tartó útvonal 800 km hosszan kanyarog a part mentén. Komoly elhatározásokkal érkeztem haza, egyrészt a leánykérés tervével, másrészt egy hazai hívő kiránduló mozgalom megszervezésének ötletével. Mindkettő sikeresnek bizonyult – hála Istennek!!
Az utóbbi mára egy több száz fős, rendszeresen túrákat szervező csoport lett, melynek célja évszakonként legalább egy főváros környéki kirándulás – lelki túra – lebonyolítása. Azért „lelki”, mivel mindig van igei gondolat, áhítat is az egyik pihenőpontnál. A díszlet, vagyis a természet gyönyörű, a szereplők, vagyis mi magunk, akik részt veszünk egy túrán, adottak.
Egyik túrára sem ugyanazok érkeznek, mindig érdekes megismerni új arcokat. Beszélgetésre pedig van bőven idő útközben!
Egy különleges, előre nem is tervezett pünkösdhétfői túra alakult nyár elején a Tahi baptista tábor családi napján a környékbeli „klasszikus” helyszínen, amit sok generáció bejárt már. Fantasztikus volt együtt felmenni a Hétvályús-forráshoz, majd pedig a csúcsra, mely a Pilis-szerte híres panorámával bíró Vörös-kő! Hogyan is jött létre ez a közös túra? Pünkösd hétfőjén nagyszabású összejövetelre került sor Tahiban a Budapesti Baptista Egyházkerület rendezésében.
A közös istentisztelet, bográcsebéd, sportprogramok mellett a híres Vöröskő-túra sem maradhatott el. A résztvevők közül szép számmal képviseltették magukat a gyermekek és örökifjak is a túrán. A Hétvályús-forrásig 37-en jöttek el, a legbátrabb és legerősebb 22 fő még a csúcsra (Vörös-kő, 521 méter) is felért. Többen nagyon nem is fértek volna el az kilátóponton felállított emlékművön.
Az említett helyen a hegy tetején a gyönyörű Szentendrei-szigetre néző panoráma mellett egy kereszt is fogadja az ide látogató vándorokat, emlékeztetve minket Istenünk áldozatos szeretetére. Hála legyen neki, aki a Teremtő és a Megváltó!
Összefoglalva, ha valaki felmegy a forrásig – friss vizéből bátran ihat.
Meg is lehet számolni a vályúkat, tényleg 7db favályú vezeti le a völgybe a felesleges vizet. A csúcsról pedig nemcsak például Tahi hídja vagy a helyi baptista gyülekezet imaházának körülbelüli helye, hanem a jó szeműeknek egy kicsit lejjebb elhelyezkedő szikláról magának a tábor főépületének a tornya is látszik. Járjunk gyakra(bba)n Tahiba, ha tehetjük augusztus 21-én – a nyár utolsó előtti vasárnapján is, amikor megrendezésre kerül az idei Tahi konferencia Krisztus mindenre elég! címmel.
Hívunk és várunk szeretettel 🙂
Tóth Krisztián, a LelkiTúrák szervezője
Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp