• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En
Micah Christenson, of the United States, lies court-side after his team's 0-3 loss to Argentina, at the end of the men's volleyball preliminary round pool B match, at the 2020 Summer Olympics, early Monday, Aug. 2, 2021, in Tokyo, Japan. (AP Photo/Manu Fernandez)
Micah Christenson, of the United States, lies court-side after his team's 0-3 loss to Argentina, at the end of the men's volleyball preliminary round pool B match, at the 2020 Summer Olympics, early Monday, Aug. 2, 2021, in Tokyo, Japan. (AP Photo/Manu Fernandez)

Istennel a próbákban – Micah Christenson hitvallása

Elolvasási idő: 7 perc
Elolvasási idő: 7 perc
Az élsportolókról sokakban él az a kép, hogy viszonylag kevés munkával, tulajdonképpen a szórakozásukkal keresnek indokolatlanul sok pénzt, és egyfajta burokban élve nincsenek valós problémák az életükben.

Lássuk be, ennek nemritkán van alapja, és nem is célom megcáfolni ezt a sztereotípiát. Az amerikai válogatott röplabdázó, Micah Christenson élete azonban jó példa arra, hogy az olimpikonok is küzdenek nehézségekkel, Isten az ő gondjaikat is komolyan veszi, és támaszkodhatnak rá.

1993. május 8-án egy honolului kórházban felsírt Micah Makanamaikalani Christenson. Ennek azonban menetrend szerint nem így kellett volna történnie. Robert Christenson és felesége, Charlene második gyermeküket kicsit későbbre várták, Micah koraszülöttként jött a világra, egy komoly műtét segítségével. Miután semmiféle komplikáció nem lépett fel,

Micah megkapta középső névnek a fentebb olvasható szót, aminek hawaii nyelven a jelentése: „ajándék a mennyből”.

A Christenson család életének középpontjában Isten állt. A szülők minden héten templomba, a gyerekek vasárnapi iskolába jártak, édesapjuk, Robert pedig a Hawaii Egyetemen szolgált a keresztény sportolók szervezetében (Athletes in Action).

A kapcsolat nem véletlen: Robert Christenson kiváló kosárlabda-játékos volt a miniállam legnagyobb egyetemén, Charlene viszont röplabdázóként szintén az egyetemi csapattagságig jutott, gyermekeik pedig inkább a röpit választották. Micah egy ideig mindkét sportágat űzte, középiskolájában például a mai napig a kosárlabdacsapat hősének tartják, hiszen kétszer is állami bajnok lett a sulival, míg röplabdában egyszer ért fel a csúcsra a Kamehameha High Schoollal. A választást végül az egyetemen hozta meg, szüleivel ellentétben ő nem maradt az államban: a USC (University of South California) programját fogadta el, így Los Angelesbe költözött. Egy másik, még fontosabb döntést is a metropoliszban hozott meg.

„Ott dőlt el, hogy a hit valami olyasmi lesz az életemben, amiről mindent tudok, amiben felnőttem, vagy pedig saját akaratomból választom ezt az utat életem végéig.

Felszabadító érzés volt megerősíteni a kapcsolatomat Istennel” – vallott megtéréséről Christenson.

Az egyetemen csatlakozott a keresztény sportolók közösségéhez, ahol számos „hittestvérét” ismerte meg. Eközben a karrierje is kezdett kiteljesedni: már egyetemi tanulmányai alatt bejátszotta magát az Egyesült Államok válogatottjába, majd a diploma megszerzése után Olaszországba igazolt: Európa egyik élcsapatában, a Volley Lube együttesében kezdett játszani. Itt tapasztalta meg először a profi sport árnyoldalát.

„Hirtelen egyedül lettem egy idegen országban, egy másik kontinensen. Nem beszéltem a nyelvet, a boltban még azt sem tudtam megkérdezni, hol találom a tojást. Nem ismertem senkit, nem igazán voltak barátaim, a pályán viszont teljesíteni kellett. Interneten tartottam a kapcsolatot a menyasszonyommal és a szüleimmel, és rengeteget olvastam a Bibliát, de ez egy nehéz időszak volt. Nagyon sokat tanultam magamról ez idő tájt. Könnyű Istennel lenni, amikor minden rendben megy, de ha jön egy hegy, aminek még nem értél fel a tetejére, nem mindig egyszerű hinni” – fogalmazott a klasszis.

Néhány hónappal később aztán a Lube leigazolta a veterán amerikai ütőt, Reid Priddyt, akit Christenson korábbról ismert, nem mellesleg egész családjával együtt megtért keresztények, így Micah életébe is áldást hoztak.

Christenson a világ egyik legjobb feladójává fejlődött, és második profi szezonjában is maradt a Lube játékosa. 2016 nyara óriási örömöket hozott az életében: a riói olimpián bronzérmes lett, néhány héttel később pedig elvette feleségül Brooke-ot, aki szintén a USC-n röplabdázott és szintén tagja volt az Athletes In Action szervezetnek. Két évvel később megszületett fiuk, Ezekiel Kūpaʻa, miközben a játékos a Modenába igazolt, azaz az immár háromtagú család maradt Olaszországban, de másik városba költözött.

Második modenai idényében pedig korábban soha nem tapasztalt nehézséggel nézett szembe. Csakúgy, mint az egész világ. A koronavírus éppen Olaszországot érte el leghamarabb és érintette a legsúlyosabb mértékben Európán belül, Micah pedig feleségével – másfél éves kisfiukra tekintettel – még a járvány berobbanása előtt úgy döntött, hogy az anya és gyermeke hazautazik Amerikába.

„Sokat imádkoztunk ekkor, és Istentől azt kaptuk, hogy a legjobb döntés, ha hazautaznak. Néhány nappal később óriási ütemben kezdett növekedni a fertőzöttek száma, és a dolgok egyre komolyabbá fordultak” – fogalmazott Micah Christenson.

A sportoló természetesen maradt, hiszen szerződés kötötte a klubhoz, a bajnokság pedig zárt kapuk mögött, de folytatódott. Hamarosan azonban már arra sem maradt lehetőség, a játékosok azonban továbbra is maradtak, hiszen edzéseken részt kellett venniük. Néhány nap elteltével azonban hajnali egy órakor álmában ébresztette Micaht a felesége.

Az amerikai kormány bejelentette, hogy két nap múlva minden beutazó repülőjáratot törölnek, és egy hónapig senki nem léphet az Egyesült Államok területére Európából.

Christenson és amerikai csapattársai arra kérték a klub vezetőségét, hogy hadd utazzanak haza, amire némi meglepetésre engedélyt kaptak. Mint később kiderült, az amerikai állampolgárok az egy hónapos tilalom alatt is hazatérhettek, de abban a helyzetben Micah Isten áldásaként élte meg a lehetőséget.

Természetesen a 2021-re halasztott olimpián is részt vett, ám ott nagy meglepetésre a csoportból sem jutott tovább az öt évvel korábban harmadik helyen végzett együttes. Micah a sorsdöntő, Argentína elleni vereség után a pályán vigasztalta edzőjét és csapattársait, majd néhány nap múlva az alábbi közleményben adott magyarázatot az USA teljesítményére:

„Sportolóként nagyon gyakran a nyilvánosság előtt szerepelünk. A cselekedeteink rendre szélsőséges megítélés alá esnek: a sikerek euforikusak, a kudarcok elsöprőek. Ezt a gyönyörű és egyben fájdalmas életet mi választottuk, és szerencsések vagyunk, hogy a magunkénak tudhatjuk. Hiszem, hogy a legnagyobbak mindent beleadnak, de természetesen sebezhetővé válnak a kritikák által.

Ez utóbbi történt velünk is az olimpián. Nem így terveztük, és ez fáj. Így egyszerűen. De ez a sport szépsége: mindent megpróbáltunk, és tudtuk, hogy ha elbukunk, az drámaian fog fájni.

Azt azonban megígérhetem, hogy soha nem fogom feladni, hogy a lehető legjobb Micah Christenson legyek.

Hiszem, hogy a legnagyobbak nem engedik, hogy a kudarcok határozzák meg őket, sőt, motivációt és inspirációt merítenek belőlük. Hiszem és tudom, hogy erősebben térünk vissza” – írta a feladó.

Ez tehát Micah Christenson filozófiája, s biztosak lehetünk benne, hogy ezek a gondolatok nemcsak az olimpiára, hanem hitére és egész életére igazak.

A képek forrása: https://www.facebook.com/VolleyballWorld

https://www.facebook.com/uscmensvolley

fejléc: AP hírügynökség

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp