A rendrakás zsigeri létformává avanzsált az életemben. A hajnali kakasszó közepette még ki sem nyílnak a szemeim, de úgy érzem, már szinte könyörög utánam a szükség: elpakolni, feltörölni, leseperni, kimosni, átfésülni, megrenoválni – mindenhol, mindent, napjában sokszor újra és újra és újra…
Televíziós programban, interneten terjedő kis videókban látom: néhány éves kislányok énekelnek, produkcióznak, szépségversenyeznek, mintha felnőttek lennének…
Azt olvasom: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők…” (Róm 12,10) Másutt pedig: „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” (1Péter 2,17) Íme a NORMA!
Nem lármázva, hanem a hívő és szolgáló élet csendességét megélve hirdetjük kikiáltóként Isten országát. Heti elmélkedés Pál Timóteushoz írott levele alapján: 1Tim 3,1–13.
Istenem, az idő múlásával csak nőnek azok a tennivalók, amelyeket így, bezárva nem lehet, nem tudok teljesen elvégezni. Ne engedd, hogy elborítsanak, segíts, hogy tervszerűen haladjak! Add, hogy napjaimnak rendjét megtaláljam, hogy békéd költözzön belém!
