Gondolatok a hit és a tudomány viszonyáról
A hit és a tudomány viszonya egy olyan téma, ami évszázadok óta foglalkoztatja a gondolkodó emberek tömegeit.
A hit és a tudomány viszonya egy olyan téma, ami évszázadok óta foglalkoztatja a gondolkodó emberek tömegeit.
Öt rövid állításban szokták összefoglalni a reformáció központi üzenetét: Egyedül a hit! Egyedül a kegyelem! Egyedül Krisztus! Egyedül a Szentírás! Egyedül Istené a dicsőség!
„Szabadításodra vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm. Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem!” (Zsolt 119:174-175)
Gyakorló szülőként tapasztalatból tudom, hogy az ősz beköszöntével nemcsak ezen évszak káprázatos színvilágával, hanem a SÁR minden árnyalatával is találkozni fogok.
„Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét. Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?” (Jób 27,11–12)
„Így szól az Úr: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!
Szeretem az őszi sétákat, különösen az erdőben és a hegyekben csordogáló patakok mentén. Megrendít a természet szimfóniája, az a tökéletesség, ahogyan azt Isten megalkotta.
A gonosztetteket titokban, az éjszaka sötét hálójában hajtják végre – ugyanakkor a jó cselekedetek viszont olyanok, mint a hajnali napsugár: csupa derű és tisztaság.
Időnként úgy tűnik, az életünk átláthatatlan. Mintha valahol észrevétlen egyszer csak kicsúszott volna a kezünkből az irányítás. Minden olyan bonyolult, összekavarodott, tekervényes.
Az első rész arról szólt, hogyan érdemes hozzáállnunk keresztényként a pszichológiához. E mostani cikk igei alapokat szeretne a gyakorlat mellé tenni. Ehhez szeretnék kicsit visszamenni időben.