118. Napjaink múlása
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” (Zsoltárok 90,12–14)
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” (Zsoltárok 90,12–14)
A házunk ajtajában állok. Tekintetemmel kísérem a fiúkat a reggeli félhomályban. Férjem és legkisebbik gyermekünk együtt mennek a vasútállomás felé. Mindketten iskolába mennek: Sámuel tanulni, a Kedves pedig tanítani. Ahogy nézem őket, az arcomba vág a szél.
„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Ámen.” (Efezus 3,20–21)
2019. február hónap 8. napja. Élményekkel tele érkeztünk haza kisfiam bölcsődei farsangi ünnepségéről. Sok munkaórámba került a jelmez elkészítése, és nem is lett túl szép a végeredmény, de a fiam örömtől csillogó szeme meggyőzött arról, hogy a legtökéletesebb csigajelmezt alkottam meg.
„Ha a királynő boldog, az egész birodalomban boldogság van.” Sokáig teljes egészében tudtam azonosulni ezzel az elképzeléssel. Mert az anya az, aki mindenről tud: az elveszett fél pár zokni fellelési helyétől a gyermekek aktuális szerelmi életén át egészen a befizetésre váró csekkek határidejéig.
„De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézsaiás 30,18)
Várni sose könnyű. Egy sorsdöntő válaszra várni még nehezebb. Tehetetlenül görgetni a napokat abban a reményben, hogy az a válasz végre felszabadít a jelen nyomása alól…
„Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6,37–38)
„Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.” (Zsolt. 55:17-18)
Sok régi emlék előjött a múltból, amikor elhagytam életem 60-as tábláját. Némelyek ezek közül jó és kellemes emlékek, mások pedig olyan emlékek voltak, melyeket ma már másként tennék.