Világjárvány van. A mi generációnk életében nem éltük át ezt a fogalmat. Az egész világ bezárt. A földgolyó fővárosának számító New York utcái üresek. A felhőkarcolók tövében egy-egy hobó mászkál, az övé a sugárút.
Bárányimádók (cultores agnus). Jézus Krisztust Keresztelő János nevezi Isten Bárányának a keresztáldozatra utalva.
„Ne féljetek, álljatok helyt… Az Úr harcol értetek!” (2Mózes 14,13–14)
Édesanyám református lelkésznő volt, így számunkra a keresztény ünnepek, mint a karácsony és a húsvét, mindig is nagy jelentőséggel bírtak.
„Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” (Zsoltárok 23,2)
Az életünket teljes mértékben felborította ez a vírus. Minden megváltozott. Ez a második hét, hogy önkéntes karanténban vagyok a családommal együtt. Kivéve a férjemet, mert ő orvos és ő dolgozik, értünk, érted, ott segít, ahol kell.
Sorozatunk első részében a keresztény élet néhány alapelemét (hit elem, szeretet, kegyelem és hitelesség) jártam egy kicsit körül. Most a párkapcsolat egyik fontos része, a szerelem lesz a középpontban, és annak ádáz ellensége, a flört-elem.
Sokan felteszik a kérdést, vajon Isten miért engedi meg a szenvedést. Tényleg az ő akarata lenne a most tomboló vírus? Hogyan kell erről gondolkodnunk?
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket.” (Zsoltárok 145,18–19)
Az elmúlt néhány napban a koronavírus iránti félelem komolyan növekedett, mivel az esetek száma és a fertőzött országok száma megsokszorozódott.
