Imádság a szükség idején
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket.” (Zsoltárok 145,18–19)
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket.” (Zsoltárok 145,18–19)
Az elmúlt néhány napban a koronavírus iránti félelem komolyan növekedett, mivel az esetek száma és a fertőzött országok száma megsokszorozódott.
A könyv épp az ifjúsági konferenciánk szervezésének közepén akadt a kezembe, és nagyon bátorítóan hatottak rám az olvasott gondolatok.
„Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat. Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát…”
Azt hiszem, fölösleges felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy mindennapjainkat mennyire meghatározzák az elemek: a távirányítók, a mobiltelefonok, a borotvák, a különböző játékok stb. mind-mind elemmel működnek mostanában.
Kalandozni, hőssé válni. Sikeresnek, jelentősnek lenni. Meghódítani a világot. Meghódítani egy lány szívét.
Bohus Lídia vagyok, és azt szeretném megosztani, hogyan vezetett Isten arra, hogy odaszánjam neki a következő évemet.
„Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (Zsoltárok 34,9)
Nem lármázva, hanem a hívő és szolgáló élet csendességét megélve hirdetjük kikiáltóként Isten országát. Heti elmélkedés Pál Timóteushoz írott levele alapján: 1Tim 1,1–11
Sokakban felmerül a kérdés, miért van szükség angyalokra, ha Isten mindenható?